Secrets
Taemin
POV
-Taemin… - hallom hirtelen a nevem gyerekkori barátom
szájából.
Ez még nem is lenne
meglepő, hiszen én kértem meg hogy jöjjön ki elém a pályaudvarra, de
amilyen hatást kelt… Borzongást vált ki belőlem. Nem is egyszerű borzongást,
inkább mintha a kimondott szó hangjai egyenként fúrnák magukat bőröm alá és
cirógatnának végig.
-Ne haragudj, de még el kellett intéznem valamit. Nagyon
sokat vártál? – kérdezi kissé feszülten.
Nem tudhatom a feszültségének valós okát, ugyanakkor
érzem, hogy valamiképpen köze van hozzám.
-Hahó… - lengeti meg kezét szemeim előtt és én csak most
veszem észre, hogy mióta találkoztunk, még csak meg sem szólaltam, pedig a
kapcsolatunk mindig is fesztelen, szinte már testvéri volt.
-Bocsi, biztos az utazás – mondom nevetve és átölelem,
pedig még mindig az általa okozott érzéseken kattogok. – Nem, nem vártam sokat,
csak pár perce értem ide.
-Akkor jó. Tudom milyen nyűgös vagy ha úgy érzed nem
törődnek veled.
Ezt érezhetném sértőnek, de mondandója közben végig
mosolyog és tulajdonképpen igaza is van, tehát, nem lenne fair vele szemben és
mivel már jó ideje nem láttam nem is így szeretném eltöltetni az első közös
napunkat.
-Akkor hozzád vagy hozzám? – csúszik ki a számon. Kai
hatalmas szemeket mereszt rám, majd önfeledt nevetésben tör ki.
-Be kell vallanom eddig nem volt valami felhőtlen a
napom, de neked csak pár percedbe telik és olyan mintha az eddigi nehézségek
meg sem történtek volna.
-Tudod, hogy nem úgy értettem… Ugye? Mármint… én…
-Nyugi, tudom, hogy csak testvért és barátot látsz bennem
– mondja, ami engem megnyugtat ugyan, de a hangjában némi lemondást,
beletörődést is érzek. Csak képzelném?
-Na mi a mai program? Vagy nagyon ki vagy purcanva?
-Dehogy, de reméltem hogy csak lazítunk nálad és
dumálunk… nem is tudom a… csajokról? Úgy hallottam van valakid. Mesélhetnél
róla.
-Nem. Már nincs, de ha nem baj erről bővebben majd
otthon.
Mintha egy kicsit feszengene. Vajon aggódnom kéne?
Kai
POV
Nem is tudom mit vártam, hogy milyen érzés lesz újra
találkozni vele, hiszen mióta az eszemet tudom szeretem, de arra biztosan nem
számítottam, hogy a szívem hirtelen hevesebben kezd verni és hogy mint egy
idióta makogok majd össze vissza. És tudom… tudom, hogy csak szerettem volna
ezt hinni, de mintha egy pillanatra megborzongott volna, mikor megszólítottam.
-Dobd csak le a cuccaidat ahova akarod – mondom neki mikor
belépünk az ajtón. Nem nagy ház de csak az enyém és én büszke vagyok rá.
Sokszor elképzeltem már hogy Taemin vár itthon, mikor a
munkából hazajövök, de egészen eddig a napig soha nem gondoltam volna, hogy
esélyem lehet az áhított boldogságra, ám most hogy itt áll a nappalimban,
mellettem, tudom, hogy be kell vallanom mindent amit eddig annyira igyekeztem
titokban tartani. És az elhatározásom gyors cselekvést kíván, nehogy elszálljon
a hirtelen szerzett bátorságom.
-Beszélnünk kellene – támadom le hirtelen, s leültetem a
kanapéra majd a konyha felé veszem az irányt. Kiveszem a söröket a hűtőből majd
a nappaliba visszaérve az egyiket a kíváncsi tekintetű Taemin kezébe nyomom és
leülök mellé.
-Kezdesz megijeszteni. Mondd már! Valami baj van? A
barátnőddel van valami? Akarom mondani az ex-barátnőddel.
Még nem sejti, hogy amit kérdezett teljes képtelenség.
-De, tulajdonképpen róla van szó. Vagyis arról…, hogy ő
nem kimondottan lány – mondom ki egy szuszra az utolsó néhány szót.
-Nem kimondottan lány? Hogy kell ezt érteni? – kérdezi
kíváncsi tekintettel.
-Hát úgy hogy az exem, vagyis minden korábbi exem,
akikkel azóta voltam, hogy elmentél, férfi.
Látom a döbbenetet az arcán, s látom, hogy gondolkodik,
most mit is kéne reagálnia, de azt is látom, hogy tekintete nem undorról
tanúskodik, mint inkább értetlenségről egy csipetnyi kíváncsisággal fűszerezve.
Taemin
POV
Hirtelen fordult egyet velem a világ, amikor Kai
bevallotta, hogy meleg vagy legalábbis, hogy számos exe férfi. Nem is tudom,
hogy mit gondoljak, hiszen soha nem is feltételeztem róla ehhez még csak
hasonlót sem. Soha semmi jelét nem adta annak, hogy más is beleesik az
érdeklődési körébe a csinos, magabiztos lányokon kívül. Hiszen már a gimiben is
együtt hajtottuk a csajokat. Vagy csak ennyire vak lettem volna? Hogy nem veszi
valaki észre azt, ha a legjobb barátja meleg?
-Mikor történt ez? Úgy értem nem is gondoltam volna…
-Mert nem akartam, hogy tudj róla. Te voltál az aki elől
a legnehezebb volt elrejtenem, de egyben
te voltál az is, aki semmiképpen nem tudhatott róla.
-Én? Miért? Hiszen én voltam az aki mindig melletted állt
és aki mindig mindenben támogatott téged. Azt hittem, hogy minden fontos
dologról tudok az életedben. Sőt…
-Azért nem mondhattam el pont neked, mert te voltál az
egyetlen akit semmiképpen nem veszíthettem el. – mondja és látom, hogy közben
könnyek gyűlnek a szemében. – Te voltál az egyetlen akinek a hiánya
pótolhatatlan űrt okozott volna az életemben. Hát még mindig nem látod, hogy te
vagy nekem a legfontosabb? – teszi fel a kérdést ami egyszerre mindent
megvilágít.
Rávilágít arra, hogy az érzések, amelyeket a pályaudvaron
éreztem nem viszonzatlanok és hogy nem csak hogy viszonzásra találnak, már
sokkal régebben keletkeztek az enyémeknél. Ugyanakkor nem tudom, hogy akarom-e viszonozni az
érzéseit.
-Tudom, hogy ez most sokkoló lehet és nem is akartam így
egyszerre a nyakadba zúdítani ezt az egészet, de már nem tudtam tovább
visszatartani mindezt. Amíg nem voltál itt tettethettem, hogy nem te vagy az
egyetlen gondolatom, de ahogy ma megláttalak tudtam, hogy elvesztem. És tudom,
hogy valószínűleg nem viszonzod az érzéseimet, de nem tudnál legalább adni egy
esélyt arra, hogy megmutassam több is lehetne köztünk puszta barátságnál?
Veszélyes vizekre eveztünk, hiszen ha visszautasítom az
ugyanúgy véget vethet a barátságunknak, mint az ha adok neki egy esélyt.
-Kérlek… ne utasíts vissza.
Csak néz rám tágra nyílt szemekkel és a válaszomat
várja.És ekkor olyan dolgot teszek, amire egyikőnk sem számít. Odalépek hozzá,
lassan végigsimítom tökéletes, törékeny arcélét, s ajkaimat lágyan az övéire
simítom.
Kai
POV
Csak egy leheletnyi érintés az, mi kettőnk közt van,
mégis hatalmas jelentéssel bír. Ez a csók jelenti számunkra az általam remélt
kezdetet és ez a csók az ami reményt és erőt ad ahhoz, hogy küzdjek kettőnkért.
-Kai…- nevem érzéki, lágy suttogásként hagyja el ajkait,
mikor szétválunk. – Nem tudom, hogy ennek milyen vége lesz. És tudom, hogy nem
ezt akarod hallani, de nem vagyok biztos benne, hogy a barátságunk kibírja ha
rosszul alakul ez a dolog kettőnk között.
Elsuttogott szavai fájón érintenek, mégis tudom, hogy ez
jobb, mint bármilyen ígért hiszen nem kecsegtet üres szavakkal.
-Tudom, hogy nagy a kockázat és nem akarlak elveszíteni,
de már nem tudok csak melletted lenni és tettetni, hogy minden rendben van,
amikor azt nézem, ahogy másokkal vagy. És én sem akarok már semmilyen gyenge
utánzatot. Én az igazit akarom és bármilyen rossz is ezt hallani, nekem az te
vagy.
-Egyáltalán nem rossz, de be kell vallanom, furcsa. Soha
nem hittem, hogy ilyen irányt vesz a kapcsolatunk.
Keze még mindig az arcomon pihen és még mindig meghitt
közelségben vagyunk, így természetesnek tűnik, hogy ajkaink újra egymásra
találnak. Ez a csók azonban más, mint az első. Ajkai most is puhán, érnek
ajkaimhoz, de csókunk elmélyül és nyelve cseppet sem óvatoskodva fedezi fel
szám mélyebb zugait. Szinte felfaljuk egymást. Már mindketten lihegünk, végül
levegőért kapkodva elhúzódom tőle. Nem tudom melyikőnket éri nagyobb
meglepetésként, hogy vágyunk egyértelmű jele mindkettőnknél megmutatkozik. Nem
tudom mit tegyek, nem tudom, hogy hol érjek hozzá pedig nekem kellene
irányítanom őt, hiszen ha jól tudom még sosem volt hasonlóban része, mármint
egy férfival, mégis annyival magabiztosabbnak tűnik. Minden mozdulata kecses erőt
sugároz, s mintha rögtön tudná mire vágyom a szobám felé vezet. Gyorsan
körbenéz, majd lefektet az ágyamra és befészkeli magát lábaim közé. Minden
további tétovázás nélkül elkezdi levenni rólam a felsőm. Hirtelen megszeppenek
magabiztos fellépése miatt és valószínűleg megérezhet valamit, mert rám néz s
egy pillanatra megáll.
-Akarod hogy folytassam?
Milyen kérdés ez? Persze, hogy akarom a folytatást, de
valamiért úgy érzem, hogy át lettem verve. Nem úgy viselkedik mint amire
számítottam. Látom, hogy még mindig engem figyel így aprót bólintok. Végre
áthúzza a pólómat a fejemen, de ahelyett hogy letenné vagy csak simán
félredobná a kezeim köré tekeri, majd az ágyam fejtámlájához rögzíti. Látva
megütközött tekintetemet lassan féloldalas vigyorra húzza száját és a
legszexibb mosolyt veti rám amit valaha láttam.
-Azt hiszem elfelejtettem megemlíteni valamit – mondja
rejtelmesen. – Talán csak annyit, hogy nem a nemed miatt éreztem kétséget
kettőnkkel kapcsolatban, hanem a közös múltunk miatt.
Leesik az állam. Nem találok szavakat. Ő pedig közben jót
derül rajtam. Kínomban és megrökönyödésemben én is nevetni kezdek, de hangom
gyorsan elhal, ahogy nadrágomtól megszabadítva teljes hosszában a szájába veszi
merev férfiasságom.
A levegőm hirtelen bennakad , majd egyetlen hangos
sóhajban törik fel belőlem. Tökéletes összhangban vagyunk. Minden
nyelvcsapására egy lökéssel válaszolok. Csípőm megállíthatatlanul emelkedik és
süllyed. S miden mozdulata egyre közelebb repít a beteljesüléshez. Torkomról
egy utolsó kétségbeesett morgás tör fel, s a szájába élvezek.
Taemin
POV
Kai lihegve fekszik alattam s bár én alig bírok magammal,
hagyom kicsit pihenni és eloldozom a kezeit. Mikor eléggé kifújja magát
révetegen rám mosolyog, de megszólalni még nem bír. És ez pont így jó. A következő
pillanatban azonban, éberebben mint előtte bármikor ravasz csillogással a
szemében néz rám és vetkőztetni kezd.
-Ha azt hiszed, hogy ezzel ennyi volt, akkor nagyon
tévedsz.
-Mertem remélni, hogy nem ennyi. Gondoltam esetleg
szükséged lehet egy kis pihenésre.
-Jobban fel vagyok töltődve mint eddig bármikor.
-Furcsa, én azt hittem épp most lettél lecsapolva –
válaszolom évődve.
Nem várok tovább. Nem tudok tovább várni! Rávetem magam,
mint egy kanos kiskamasz, de úgy veszem észre ez nincs nagyon ellenére.
Ugyanúgy várja a folytatást, mint én. Nem is kell sokáig várnia hiszen már
nedves az előbbi kis kalandunktól. Gyengéden de határozottan hatolok belé, s a
legkisebb ellenállás nélkül merülök el benne teljesen. Mindketten osztozunk az
érzések felemelő kavalkádjában, amelyből tudjuk, hogy amit most teszünk nem
lehet hiba a kapcsolatunk szempontjából és ez még nagyobb beteljesülést
eredményez. Gyorsítok a tempómon mert már érzem, hogy közel a vége s Kai is
kész újra elmenni. Körülöttünk minden néma, csak egyre hangosodó
levegővételeink keverednek össze s egy utolsó lökés után egyszerre érünk a
csúcsra. Egymásra borulva fekszünk kimerülten, de teljes elégedettséggel az
arcunkon. Mindketten tudjuk, hogy ez még csak a kezdet számunkra és ennek nem
is örülhetnénk jobban.
-Szeretlek – suttogja Kai kimerülten a karjaimban, majd lassan
elalszik.
-Én is szeretlek – lehelem alvó szerelmem ajkaira
válaszom, s ebben a pillanatban , mikor a néma csöndet csak Kai egyenletes
levegővételének hangja töri meg, tökéletes nyugalom száll a szobára. Ebben a
nyugalomban hajtom én is álomra fejem.
